2. fejezet - Erre nem beszélsz rá!

2. fejezet - Erre nem beszélsz rá! 

Lassan sétáltam a kávézó felé, nem akartam sietni. Így is sokkal előbb indultam el. Amikor beléptem, Alex nem volt ott. Hát persze. Mért is lett volna ott? Leültem az ablak melletti asztalhoz, és vártam. Közben mindenféléről elgondolkoztam. Na nem az élet nagy dolgairól, mert az Isten szerelmére, tizenhat vagyok. Egyszer csak kopogást hallottam a közvetlen közelből. Alex volt, és az ablakon kopácsolt, persze vigyorogva. Aztán valamit észrevehetett, mert egyszeriben nagyon komoly lett. Azt hiszem letépett valamit a falról, és berohant a kávézóba. Mint a villám, úgy ült le velem szembe. 

- Ezt nézd! - fordította felém a lapot, amit az előbb leszakított. Egy hirdetés tárult elém, egy nyári iskoláról. Egy fociiskoláról. 

- Focisuli? - Alex bólintott, és alig várta hogy leessen. Szemeim összeszűkültek. - Ide akarsz menni a nyáron? 

- Eltaláltad! - bökött a papírlapra. - Tudod, hogy imádom a focit. 

- Igen, de tavaly is láttunk ilyen hirdetést, mégsem akartál menni. Ráadásul, nézd meg - vezettem az ujjam az egyik sorra - Csak fiúk mehetnek. 

- Nem akadály! Valahogy csak bejutunk. - és elkezdett agyalni. Nekem viszont egy szó nagyon bökte a csőrömet. 

- Mit értesz az alatt hogy bejutunk? - kérdeztem halkan. Sajnos már tudtam a választ, mégis meg akartam róla bizonyosodni. 

- Hát természetesen te is jössz velem! Nehogy azt hidd hogy egyedül megyek. - figyelmeztetett. 

- De én nem is tudok focizni! - csattantam fel. - Hiszen ismersz. - Alex ezek után rám sem hederített. Aktívan kattogott, vajon hogy juthat be. Mert engem nem visz, az is biztos. 1. Nem tudok focizni, még csak belerúgni sem a labdába. 2. Csak fiúk mehetnek, miért lennénk mi pont a kivételek? De Alexnek ez nem probléma. Ő tényleg nagyon jól rúgja a bőrt, egyszerűen elképesztő ahogy csinálja. Talán ő lehetne az első lány, aki foci iskolába megy. De én? Én aki világ életemben kétballábas voltam mindig? Úgy penderítenének ki, hogy a lábam nem érné a földet. 

- Alex, nem hinném, hogy jó ötlet, engem is belerántani ebben az egészbe... - kezdtem. Alex szúrósan nézett fel rám. 

- Dehogynem! Meglátod, jól fogod magad érezni. Már csak azt kéne kitalálni, hogy győzzük meg a dirit. - elmélkedett és a táskájába nyúlt. Elővett egy papírt meg egy tollat, és vázlatolni kezdett. 

- Nem! Engem erre nem beszélsz rá! Nem megyek és kész! - förmedtem rá Alexre, de ő simán leintett. Biztos volt benne, hogy rám tudja majd tukmálni. De nem. Én nem engedem. Nem teszem kockára a nyaramat ezért az iskoláért. Mert minek? Minden nap keljek fel ötkor, vegyek részt a sok edzésen? Jobb ha nem is itt kezdem. Be se engednének! Ráadásul bentlakásos, és nem csak a focival foglalkoznak. Van matek, kémia, történelem és angol is.

Alex vidor arckifejezéssel nézett rám föl, hosszas fejtörése után. 

- Megvan! - kiáltott fel. - Figyelj. Nem hagyhatsz cserben. Szükségem van rád. És egy remek tervet eszeltem ki. Amikor elmegyünk, hogy "könyörögjünk", azt fogják mondani, hogy a bekerüléshez hatalmas tehetség kell. Én megmutatom mit tudok, te meg nem. Azt mondjuk, két hete vették le a gipszet a lábadról, mert eltörted. Simán beveszik. És ha nem is engedik, hogy ott maradj, majd azt mondom, csak egy próbát tegyenek. Nem fogsz nekem csalódást okozni, ugye? - ez aztán terv a javából. És olyan csábítóan hangzott. De akkor is ott van az a de. 

- Nem. - feleltem szűkszavúan és felsóhajtottam. - Nem hiszem el hogy sikerült belevinned! - szűrtem a fogaim között. Alex diadalittasan felnevetett. Megforgattam a szemeimet, majd eleresztettem egy nevetést. Kivettem a kezéből a papírt és olvasni kezdtem.

Nyári Football Iskola!

Várjuk minden érdeklődő jelentkezését. Az sem baj, ha kezdő, itt tökéletes taníttatásban részesül.

Elérhetőségek:

e-mail: summerfootball@gmail.com

Weboldal:

summerfootball@football.hu

-Jelentkezést kizárólag fiúktól várunk.

- Mellékelt órák: matematika, kémia, történelem, angol.

Egy pillanatig gondolkoztam, vajon ellenálljak-e, és kezdjek el kiabálni: már pedig engem nem viszel sehova! Gondolatban jól hangzott, mégsem mertem kimondani. Azzal keresztbe tennék Alexnek. Mert mégis csak jobb ketten, mint egyedül, nem? És a legjobb barátok mindig egymással tartanak, akármi történik!

***

Hazafelé lehajtott fejjel sétáltam. Hogy adjam elő anyáéknak, hogy a nyarat nem otthon töltöm? Ami mellesleg nem is az én ötletem volt. Ja, és nem önszántamból. Mi lenne ha nem is szólnék anyáéknak, hanem azt mondanám Alexnek: nem engednek el. Á, nem. Rájönne, hogy hazugság... Vagy megkérdezné őket, vagy csak úgy alapjáraton nem hinné el. Ó, te jó ég, mi vár rám ezen a nyáron?

Idegesen léptem be az ajtón. Körülnéztem. Anyáéknak se híre, se hamva. Fellélegeztem, nem most kell elállnom a dologgal. Felmasíroztam a szobámba, és elővettem a porosodó laptopomat. Mivel eddig a tanulásra kellett koncentrálnom, nem igazán tehettem meg hogy internetezzek. Amikor betöltött, azonnal az iskola weboldalának címét kezdtem el pötyögni a keresőbe. Szerencsémre gyorsan kiadta. Hú, ezt az oldalt aztán sokáig csinálhatták. Tele volt pakolva rengeteg képpel, díjjal, a kék háttér mindent betöltött, és pár perc után már kezdett összemosódni minden. Ezért kiléptem. Felmentem msn-re, hátha fenn van Alex is. Fenn volt... 

Alex ~ üzenete: 

Beszéltél már a szüleiddel?

Rebb °° üzenete: 

Neked is szia.

Amúgy nem. Nincsenek itthon.

Alex ~ üzenete:

Remélem beleegyeznek. :D

Rebb °° üzenete: 

Én is...

Alex ~ üzenete:

Nem vagy túl lelkes.

Egy kicsit még beszélgettünk, aztán ajtócsapódást hallottam. Jaj ne. Anyáék azok...