/ Egy kicsit rövid lett, de nézze el nekem az, aki olvassa. :)˛
Ugye említettem egy kis változást. Nos, csak arra céloztam, hogy minden fejezet elején lesz egy kevés leírás. + zene. A kinézetet, jobb ha hagyom, nekem így tetszik. Na akkor jöjjön a rész. :) /
[ Rebb végre bejelenti a nagy hírt, elköltözik. Szülei megértően, vagy megvetően reagálnak? ]
3. fejezet - Anya, apa elköltözöm!
Félve tettem meg a lépéseket a konyháig, ahol apa és anya tevékenykedtek. Nyilván vásárolni voltak.
- Khm... - krákogtam, hogy magamra vonjam szüleim figyelmét.
- Á, szia kicsim. - mosolygott anya.
- Anya, apa, elköltözöm! - hoppá. Túl elhamarkodottan mondtam ki ezt a három szót. Még csak át sem gondoltam. Te jó ég! Mindketten elsápadtan ejtették ki kezükből, amit eddig fogtak, és meredtek kérdőn rám.
- Mi az hogy elköltözöl? - emelte fel a hangját rekedten apa.
- Neem. Vagyis, de... Csak. Van egy nyári iskola, itt a közelben. És gondoltam, talán...talán, elmehetnék oda. - amikor befejeztem a mondatot megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, hogy sikerült ezt mind kiböknöm.
- Ó. - sóhajtott fel anya, és elmosolyodott. - Már azt hittem...valami komoly dolog történt. Na és milyen ez az iskola? Mivel foglalkoznak ott? - ajjaj. Erre nem készültem fel. Most mit mondjak? Focival foglalkoznak? Sanszos, hogy kinevetnének, és badarságnak titulálnák az egészet. És lássuk be, igazuk is lenne.
- Hát, ugyanolyan mint a rendes suli. Csak koleszos. - a padlót kezdtem el pásztázni, meg sem mertem kísérelni hogy akár egy pillanatra is felnézzek.
- Nos, rendben van. - bólintott rá apa. Alig hittem a fülemnek. Felkaptam a fejem.
- Tényleg?
- Persze.
Ugrándoztam örömömben. Persze nem azért mert focizni fogok majdnem három hónapon keresztül. Dehogyis, korántsem. Azért hogy még csak győzködni sem kellett őket. Viszont, van egy kis bökkenő. Hogy a foci részt elhallgattam előlük. És ha ez kiderül, alapos bajba kerülök...
Amint beértem a szobámba, már rohantam is a mobilomhoz. Annyira siettem Alexnek elújságolni a hírt, hogy kétszer is újra kellett kezdenem a szám beírását.
- Rebb! Mi a helyzet?
- Elengedtek! - sikoltottam. Alex is fellelkesült, de szerintem ő biztos volt benne.
- Szuper. De minek örülsz ennyire? Hisz nem is akartál jönni.
- Annak örülök, hogy csak öt perc volt az egész. Simán belementek. De van valami, amiről nem tudnak - itt halkabbra vettem a szót. - Nem mondtam el nekik, hogy ez foci iskola. Ők azt hiszik, ez olyan mint a gimi, ahova járunk. - Alex felsóhajtott.
- Nem gond. - és elköszöntünk. Szeretem Alexben, hogy neki semmi sem gond. Mert én nem vagyok mindig olyan optimista, mint ő. A telefonomat ledobtam magam mellé, és hosszas gondolkozásba merültem. Lehet, hogy Alex okos, de vajon ez elég ahhoz, hogy engem bevigyen abba a suliba? Ha legalább én is olyan profi lennék... De nem. Így sokkal nehezebb dolgunk van. És még mindig nem értem, mért kellett nekem ebbe belemenni. De már nem mondhatom vissza. Alex egy életre megharagudna. Viszont a lebukás esélye hatalmas, és ha még be is jutok, ha véletlenül sikerül lebuknom, nem csak én, hanem Alex is repül. Nem igaz, hogy ezzel nincs tisztában. De hát, Alex mindig is merész volt...
***
Este, miután végeztem a fociiskola kielemezésével, lementem vacsorázni. Anya és apa ott ültek a szokásos helyükön, Tomot pedig nem láttam sehol. Anya kedvesen rám mosolygott, majd amikor én is leültem, megszólalt:
- És, mikor kell jelentkezni? - először nem is tudtam, mire céloz, de aztán zavartan elkaptam a tekintetem egy virágra, ami a nappaliban terpeszkedett.
- Még nem tudom. Megkérdezem Alexet. - remélem, hogy ez nem számított elszólásnak, hisz anyáék tudják, hogy egymás nélkül, szinte sehova sem megyünk. Anya nem érte be ennyivel, nagy káromra.
- Nem lebeszélni akarlak, de nem gondolod, hogy a nyár nem a tanulásról szól? Hiszen, eddig alig vártad, hogy legyen egy kis szabadidőd.
- Ez sem olyan, mint egy rendes, igazi gimnázium. Vagyis...gyakorlatilag igen, de nem hiszem, hogy nagyon kemény... És nem számít bele semmilyen dologba. Azt hiszem... - magam is reméltem, hogy ezúttal igazat mondtam. Nem igazán értettem, amit összehordtam, de szemmel láthatólag anyát meggyőztem. Most apa kíváncsiskodott:
- Meddig tart egyáltalán?
- Ha jól tudom, akkor nyár végéig. Nem az utolsó napig, de augusztus utolsó hetében már zárnak... - igen, ezt olvastam a honlapon. Jó érzés volt nem hazudni, éppen elég lelkiismeret furdalás gyötört már. Apa bólintott.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne visszatartani. - zárta le a témát. Kifújtam a levegőt, alig észrevehetően, és tovább ettem. Bárcsak elsüllyedhetnék. Még sosem lódítottam ekkorát. Mi lesz ha kiderül? Most az egyszer eltűnt a vidám, szinte mindent pozitívan látó Rebecca Conroy.
- És, mikor kell jelentkezni? - először nem is tudtam, mire céloz, de aztán zavartan elkaptam a tekintetem egy virágra, ami a nappaliban terpeszkedett.
- Még nem tudom. Megkérdezem Alexet. - remélem, hogy ez nem számított elszólásnak, hisz anyáék tudják, hogy egymás nélkül, szinte sehova sem megyünk. Anya nem érte be ennyivel, nagy káromra.
- Nem lebeszélni akarlak, de nem gondolod, hogy a nyár nem a tanulásról szól? Hiszen, eddig alig vártad, hogy legyen egy kis szabadidőd.
- Ez sem olyan, mint egy rendes, igazi gimnázium. Vagyis...gyakorlatilag igen, de nem hiszem, hogy nagyon kemény... És nem számít bele semmilyen dologba. Azt hiszem... - magam is reméltem, hogy ezúttal igazat mondtam. Nem igazán értettem, amit összehordtam, de szemmel láthatólag anyát meggyőztem. Most apa kíváncsiskodott:
- Meddig tart egyáltalán?
- Ha jól tudom, akkor nyár végéig. Nem az utolsó napig, de augusztus utolsó hetében már zárnak... - igen, ezt olvastam a honlapon. Jó érzés volt nem hazudni, éppen elég lelkiismeret furdalás gyötört már. Apa bólintott.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne visszatartani. - zárta le a témát. Kifújtam a levegőt, alig észrevehetően, és tovább ettem. Bárcsak elsüllyedhetnék. Még sosem lódítottam ekkorát. Mi lesz ha kiderül? Most az egyszer eltűnt a vidám, szinte mindent pozitívan látó Rebecca Conroy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése